tizenhárom

már csak ezt az egyet kell aludni és indul az utolsó munkanapom ezen a helyen. be kell vallanom alig várom már hogy vége legyen. mennék már. mennénk már. várnak már :) ma reggel megint feldobott a szokásos reggeli csúcsforgalom, imádom ha minimum 3 táska áll bele a maximum kettő vesémbe, páran rálépnek a lábamra, ami mint az köztudott nem túl nagy, tehát nem olyan könnyű eltalálni, de itt sikerül. na nem mintha ez bárkit is zavarna. az észlelés legapróbb jele nélkül továbbsiklik az illető. egyszer egyébként teljen erőből nekemrohant egy nő, magas volt, állal vettem a vállát. vagy valami ilyesmi. mondjuk ő legalább észrevette. szakácsom nővére míg itt volt azt kisérletezte ki, hogy ha elég kitartó vagy és nem húzod el a vállad, nem térsz ki, nem vagy te a gyengébb, akkor többnyire az utolsó utáni pillanatban a szemből érkező fél jobbnak látja óvni magát, és tied az egyenes út. persze igy közlekedni nem túl szórakotató. ezen kívül pedig gyanítom van pár olyan város a földön ahol még ennél is nagyobb a sűrűség, és hát ott is élnek valahogyan emberek. bár nagyon nehéz nekem azt már elképzelnem.
ám mégis ebben a léptékvesztett városban kerékpárosok tekernek fel s alá mindenhol. sokan. rengetegen. számtalan sokaság. idős bácsitól, öltönyös korosodó komoly üzletemberen, csinos, öntudatos sikeres nőn, kiszoknyás csinos lánykán, futáron át mindenki. érdekes. hogyan lehetséges, hogy mégis működika  rendszer? pedig durva forgalom és hatalmas sietés itt van csak igazán. mégis. lehet hogy kölcsönösen tisztelik egymást? vagy ha azt nem is igazán, de tudják, tisztában vannak vele, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy közlekedjen. és kötelessége figyelni a másikra. pedig ne feledjük, hogy nem a német mentalitás a jellemző itt. mindenféle nép, ember él itt együtt. és ez a rendszer csak akkor képes önmagát bizonyos szinten fentartani, hogy mindenki tudja, felfogja és elfogadja a többi ember jelenlétét, jogát az élethez. (nem ideális, tökéletesen működő társadalomról beszélek én itt sem, és természetesen minél mélyebbre megyünk az egyének szintjéhez közelítve annál kevésbé fedezhető fel döntő különbség. és mégis)... talán inkább valami másról kéne, például arról, hogy kezdek izgulni. na egyelőre még nem nagyon de azért már kopogtat az érzés. át kellene gondolni teendőket, intéznivalókat, lehetőségeket, mindet. nade ebben nem én vagyok a profi. 2 legjobb barátnőm is professzor ebben a témában. de én... nos én csak annyit tudok, hogy legjobb tudásom szerint igyekszem nem elfelejteni semmit.
szakácsom nemsokára végez. nagyon várom hogy elmesélje milyen a hely. csak ezért vagyok még ébren. najó majd egy kevés információt talán csepegtetek ide is. meglátjuk jók vagytok-e :)
szép álmokat mindenkinek puszi