azt is lehetne, hogy most még egy ideig bevezető szöveget tartok, és megpróbálok másról beszélni, de jelen pillanatban ez a dolog foglalkoztat a legjobban. tudniillik a millió függőben lévő változó közül egy eldöntötte melyik irányba hajlik. szakácsom megkapta a munkát a városi hotelben, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak. és ennek örülünk. örülünk, mert ez sok mindent vonz magával, illetve sok kellemes dolog lehetőségét rejti magában. (természetesen minden további változóktól is függ, de azokról talán majd inkább akkor, amikor már tudom merre hajlik a vessző, mert semmit nem akarok elkiabálni, ráadásul ismertek is, egyszerűen nyomaszt a sok ismeretlen) tehát szuper, éljen, végre búcsút mondhatunk a reptérnek - természetesen itt főképp szakácsom érintett, én csak átvitten, de így is megvisel :) - és talán ennek a szobának is. de előbb még arról, hogy szakácsom fantasztikus és bizony bátran lehetünk rá büszkék, mert belvárosi puccparádé hotel úgy döntött, ő lesz a jó ember :) tehát most lázas szobakeresésbe fogunk. mert akárhogy is lesz ezután az én részem, az elég nagy butaság lenne ha ittmaradnánk ebben a lakásban. namármost aki keresett már kiadó szobát, stúdiót, ingatlant londonban az sejti, hogy mi vár most ránk. kíváncsi vagyok százalékos eloszlásban, mennyi botrányosan lepattant, koszos, sötét, büdös lyuk után jutunk majd el valami véletlen folytán a megfelelő leendő otthonhoz. itt is természetesen megjegyezve, hogy mindez a további tényezőktől is függ, de a lázas keresgélés még akkor is megengedett. merthát tervezgetni jó dolog, különösen ha már picike esélyt is lát az ember arra, hogy meg tudja valósítani.
munka terén a dolgok nem sokat változnak. én végzem a feladatom, haladok szépen előre. egyébként magam sem hiszem el, hogy állítólag engedélyezési tervdokumentációt készítünk. hát én nem tudom, de jóindulattal is maximum koncenpciótervnek tudnám nevezni a dolgot, ráadásul ne felejtsük el, hogy gyakorlatilag egy velem egyidős srác a főnököm, aki ellenőrzi a terveimet, vagy inkább úgy mondom koordinálja a munkát. az én csepp kis munkarészem úgy uszkve (ezt vajon így írják? ki tudja?) 100000 nm. és nem nem tévesztettem el a nullákat, leírom betűkkel is, szááááázezer négyzetméter, 3 cukker toronyba tömörítve. ha néha komolyabban belegondolok röhögnöm kell, de mindegy, én csinálom lelkesen, rendületlenül, próbálva ügyelni minden olyan fontos dologra, amelyből később még probléma lehet (gépészet, statika,...blablabla :D) néha mondom a számokat és mutatókat a marketinges blokknak a megrendelő részéről, párszor újrakezdem az egészet, de ezen már nem borulok ki. amikor elkezdtem itt dolgozni azért néha sokkot kaptam. hetente változott valami, ami miatt lehetett az egészet az elejéről rajzolni. de már nem zavar, percek alatt megvan az új verzió :D kicsit erre, kicsit arra, legyen még egy lift, ó nemjó, az egészet el kéne fordítani, hiszen ami kilátás eddig pocséknak tekintendő, kerülendő volt, az most előlépett príma látvánnyá, ... leszaromtabletta már működik. ráadásul ez a hét jó hangulattal telik bent. nevetgélés van, anna szereti az olyat. vicc vicc hátán :D csak lenne valami rendes kajálási lehetőség, az nagyon hiányzik. mert ugyan itt minden van a közértben, de azért hónapokig ugyanazt enni nem túl frankó. főzni meg néha van ugyan kedv, de 1nél többször vinni belőle már annyira nincsen. jár hozzánk a sandwichman egészen ízletes szendvicsei vannak, néha leves és saláta is, de ott is kb 5 féle. szóval a kis ízlelőbimbóim gyakran hoppon maradnak, vagy unatkoznak.
ja és a pocsék székek miatt az irodában és mert cseppet rá tudok pörögni dolgokra és halálra idegesíteni magam, masszívan megfájdult a hátam múlt péntekre. amolyan közel mozgásképtelen állapotba kerültem, buli volt mondhatom. azóta is földön alszom, amit köztudottan 'nagyon szeretek'. a mai nap fejleménye a témában pedig, hogy azt hiszem annyira igyekeztem kímélni a béna oldalt, hogy most lassan de biztosan belehúzott a másik oldal a fájásba. szuper, éljen. muszáj lesz keresnem egy helyet ahova elmehetek jógázni. ez az új tervem. az új potenciális lakóövezet környékén :)
No comments:
Post a Comment