hatodik

rengeteg minden történik, na nem nagy dolgok, kicsiségek, de olyan sokszor eszembe jut olyankor, hogy elmondanám nektek, persze ez nem így megy ugye. páldául mostanában sokat töprengtem azon, hogy vajon mindenki szokott-e úgy lenni, hogy csak sétál az utcán, vagy csinálja a dolgát, vagy akár még beszélhet is valakivel, és közben egyszercsak azon kapja magát, hogy kiestek dolgok. hogy például nem emlékszem, hogyan szálltam le a metróról, pedig már kint vagyok, és kacifántos kikecmeregni onnan, vagy séta az utcán, és nahát itt állok a ház előtt? hmmm furcsa, és még megannyi ilyen alkalom. mi történhet ilyenkor? ennyire el tudok merülni a saját kis világomban? azért ez mégiscsak furcsa.persze lehet, hogy ez egészen normális dolog, és csak én tulajdonítok ennek túl nagy jelentősséget... úgy érzem egy zsák krumpli van jelenleg a fejem helyén, fáj is rendesen, ilyenkor pedig nehéz gondolkodni, de még csak a kósza szabadon szálló, szárnyaló gondolatfelhők és érzéshullámok sem cikáznak. így pedig nehéz írni. pedig komolyan olyan sok minden volt egész héten, és most nem jut eszembe. persze tudtam, hogy ez lesz.

ezért most mentőövnek szólítom a larousse rovatot. mivel ócsika kért szócikket illik is teljesítenem kívánságát. nostehát a 245. oldalon egyetlen szócikk található. ha úgy értelmezzük, a 11 jelen esetben 1 és egyetlent jelenthet :) tehát: CHOCOLATE :) itt kezdődik a csokoládé világa.

"people, who enjoy eating chocolate often attribute benefits to it to make them feel a little less guilty. it can be eaten in blocks, or made into individual chocolates, prepared as a drink, hidden in pains au chocolat and enjoyed in gateaux. whether at the Ferrandi Paris School or at the Paris Ritz or at Potel et Chabot, chocolate is part of every festive occasion."

mai nap a szenvedés, a royal wedding, a pocsékul sikerült paradicsomleves és a számítógépem újrahúzásának jegzében telt. egzik tevékenység sem túl remek. persze panaszkodni nem ér, nekem legalább bank holiday van, nem úgy mint pl szakácsomnak, akire ezek a dolgok ugye nem vonatkoznak.

én ezt a bejegyzást most unom. remélem titeket legalább picit kevésbé fog elaltani mint engem írás közben. lehet egy pár kép jó lenne a végére, hogy 'feldobja' kicsit, mert így olyan snassz :D -ócsika neked ezt értened kell hihiiii

ötödik

secret cinema és húsvét

ezek voltunk mi az 50es évek végén

szakácsom fotója

ezt most azt hiszem inkább csak képekben fogom, nem kifejezetten érzem magamban az erőt az írásra, és ami nem megy, azt ugye nem szabad erőltetni. ezt mondjuk már lassan meg kellett tanulnom. hogy valójában sikerült-e megtanulni ezt sajnos egyelőre nem tudom biztosan. ahogy most is láthatjátok, jár a szám annak ellenére, hogy képeket ígértem. a mozis élményt mindenképpen a képekre bízom. talán kikeresem a filmet, hogy lássátok ti is. http://www.imdb.com/title/tt0058946/ nem tudom lehet-e ilyet tetszik/nemtetszikkel véleményezni, mert egyszerűen földbedöngölt. maga a valóság, vagy ha úgy tetszik a történelem. és azt kell mondanom a secretcinema kezdeményezése a film átélésének maximalizására működik. működik bizony. (persze a kényelmes székek segítették volna az ellazulást, de talán most nem is ez volt a cél) ha van egy kis időtök nézzétek meg a honlapjukat, mert szerintem nagyszerű amit csinálnak. www.secretcinema.org a beölzötés pedig bármennyire is viccesnek, röhejesnek tűnik, komolyan hozzájárul az élményhez. nem kívülállóként sétálunk egy díszletben.

a húsvétról nincsen sok kép. isteni lett a sonka amit kö... basszus nem jut eszembe a helyes szó, amit most tanultam :( lényeg hogy lassú lángon főztük. vagyis szakácsom főzte. ismét teraszon költöttük el. aztán ő elment dolgozni, én meg maradtam, és kimentem a szomszédos kis parkba olvasgatni napozgatni. most megszereztem a legjobb helyet. fantasztikus idő volt ma is, szeretem az ilyet.

sonka, tojás -festetlen, sajt, füge, pari, retek

a kis park a sarkon

élvezem a napsütést

negyedik

komoly megpróbáltalás most gépelnem. körülbelüle 27 fok lehet és lejöttem a teraszra, mégiscsak jobb a napon ugye :) viszont így most konkrétan majdnem semmit nem látok a képernyőből tehát vakon gépelek. gondolom mindenki sajnál érte, én is magamat borzasztóan. pár napja nem nyilatkoztattam ki magam eme remek fórumon, most hát igyekszem pótolni dolgokat. mesélek kicsit a munkáról, mert ígértem, és mert kedvem is van hozzá. a főnök cecil. sri lankai származású, de már ezer éve itt él angliában. korábban az arup nevű hatalmas iroda egyik vezető tervezője volt. nem építészet hanem szerkezettervezés a fő profil együttműködve tervezőkkel, designerekkel, művészekkel. rengeteg szép dolognak társtervezője. tetszik, ahogyan, amilyen munkamódszerrel dolgozik és nagyon remekül, szépen és meggyőzően tudja elmondani a gondolatait a tervezési szándékot. innentől viszont szabad a pálya, hajrá csináld, és közben mindig mutasd meg neki, hogyan merre haladtál, mit hogyan gondolsz, és ez vagy tetszik neki vagy nem. persze skiccek itt is vannak, és fixa ideák, de ilyen munkamódszerrel én még nem találkoztam. inkább konzultációnak tetszenek bent ezek a megbeszélések. ez persze komoly felelősség és hatalmas nyomás tud lenni. amikor nem az a feladat, hogy rajzold meg vminek a metszetét, csináld meg a makettet... stb. hanem rajtad áll minden. tudjuk mi a határidő addig kell meglenni. es persze spontán módon változnak a dolgok. ha szerencsés vagy időben értesülsz és elkezdheted a saját részed 186. verziójának átgondolását. csapatok dolgoznak különböző részein a gigaprojektnek, csak az én csapatom volt eléggé egyszermélyes az elmúlt pár hétben. 3 torony és a közlekedési rendszer köztük és a terv másik része között a csepp kis munkarész amivel küzdök. nem mondom, hogy nem küzdünk, hol ő van felül hol én. most épp nekem áll jobban a szénám. vezetőség elégedett a munkámmal. és ennek most pénteken hangot is adott. május 10ig tart a 2 hónapos fix szerződésem. a projekt végéig mindenképpen szüksége van rám, ez mondjuk május vége. aztán pedig ha én is akarom, új körülmények között, rendes szerződéssel megbeszélhetjük hogyan is tovább. tehát: JUHUUUU (persze elkiabálni semmit nem szabad, amig papir nincsen róla, és részleteket nem tudok, de úgy tűnik néha mégis van értelme a kőkemény munkának. mindenesetre én most örülök. ) ez egészen új perspektíva. így már van lehetőség valami biztos pontra. van lehetőség gondolkodni dolgokat, terveket szövögetni, új otthont keresgélni, amit az ember már be is tud és akar lakni, mert van rá esély hogy tényleg othonná változik, és nem csak egy szállás ahol telnek múlnak a napok és nem tudni meddig van még rá lehetőség, hogy ottmaradjon az ember. és közben még nyár is van.

hétvége, húsvét. sonkát főzünk :) csak hogy legalább kicsit legyen meg a hangulat. szerencsére szakácsom is kapott pár szabadnapot. tegnap elmentünk ebédeltünk egy nagyon kis kellemes terecskén. fulhamben van, nem messze a pubtól ahol korábban dolgoztam. igazi mediterrán hangulat, macskaköves utcácska, a téren templom, pár kiülős hely. végül azt választottuk amelyiknél összevissza kertibútorok alkották a berendezést. egy fa árnyékában élveztük a meleget. olyan volt mintha nyaraltunk volna valami kis olasz falucskában. legalábbis én ezt képzeltem. a tészta amit kirendeltem ehetetlenül sós volt, hát visszaküldtem, de képzeljétek még ez sem szegte kedvemet. aztán kis hesszelés a közeli parkban. napozásnak nem mondanám, mert a nap körülbelül 3 perccel azután hogy leterítettük a pokrócunkat egy f mögé bújt és sajnos nem volt üres folt a füvön amit a nap is sütött. sebaj, így is kellemes volt.

a mai reggel, najó inkább délután pedig a teraszon elköltött tortillaval indult. erről is van fotó, hogy érezzétek ti is milyen csodás az idő. hihetetlen hogy londolban vagyok.

nemsokára pedig indulunk az esti programunkra. nagyon izgatott vagyok. www.secretcinema.org ha valakit érdekel nézzétek meg. majd beszámolok milyen volt. beöltözős. csinálunk képeket. majd inkább utána írok róla, most csak ennyit hogy jujjj de várjuk, végre egy kis program. akartunk venni egy lomo kamerát erre az alkalomra, de végül azt a döntést hoztuk, hogy inkább spórolunk. majd lesz lomo is. mindennek eljön az ideje.

ez a mai igen csacsogósra sikerült. biztos a sok napsütés miatt :)

harmadik

felirtam ma a tenyerembe mit ne felejtsek el megemlíteni. ezért ezzel is kezdem. gyakran figyelem az embereket, hogyan viselkednek, reagálnak helyzetekben, kinek milyen a természete. ez talán amolyan segítség nekem, hogy el tudjak igazodni köztük. persze objektív nem tudok lenni, ezt azért gondolom sejtitek. ócsikával még abban az időben amikor alkalmunk volt sokat beszélgetni, előfordult, hogy azt próbáltuk megfejteni miért is gondolja a társadalom nagy része azt, hogy az atraktívabb hölgyek a nagyobb ribancok. (már elnézést a kifejezésért) közben meg ugye ott a lifteslányos sztori, meg még millió ilyen eset. szerintem közülünk mindenki odafigyel arra, hogyan viszonyul férfiakhoz általában. persze vannak ösztönös dolgok, ami sugárzik, de az más kérdés. na de mi a helyzet a ’zsepislányokkal’? van egy munkatársam, kedves lány semmi baj vele. kihez is hasonlíthatnám. volt az a délamerikai szappanopera, amiben csúnya volt a főszereplő lány, talán éppen ez is volt a címe. (ócsika segíts :D) hatalmas pápaszemes, nyelge lányzó, mint egy nagyra nőtt 10 éves öltözkösédét tekintve. ez a lány úgy szugerálja az összes hímnemű munkatársat, hogy néha én belepirulok. természetesen főleg a ’legcsinosabbnak’ teszi a szépet. csicsereg, kacarászik, pillog, minden amit kell. mégis engem cikiznek amikor a tükör előtt megpróbálom a leégett orromról a hatalmas hámdarabokat levarázsolni. na, hogy megy a sminkelés? anyád! hát hol itt az igazság??! kérdem én, és közben röhögök rajtuk is, magamon is, és az előítéleteken.

egyébként ma egészen jó napom volt :) süt ám a nap, mondhatnánk csodás tavaszi idő van. reggel felfedeztem egy kék fát az udvaron. valami csodás mélykék, bársonyosnak tűnő virágai vannak. persze most már sötét van, nem tudom lefotózni, megmutatni nektek. talán holnap ha nem felejtem el. viszont van amit lefotoztam. a vacsim. ilyen frankó tescoban kapható szusit ettem. mind egy szálig befaltam az egészet. elképesztően komoly iparág épült itt a boltban kapható előre elkészített ebédek piacára. az indiai csirke sokféle variációjától kezdve, a marokkói kuszkuszon át, egészen a ’low fat’ szuperegészséges csupazöld salátáig minden van. nekem ezzel a legfőbb problámám, hogy rengeteg időt vesz igénybe míg eldöntöm mit is szeretnék ma enni :) mert ugye az ár érték arány is fontos tényező. persze a végén úgyis azt veszem meg, amit megkívántam, de előtte egy 10 perces harcot vívok magammal, hogy jó lesz ám az is ami olcsóbb... így jártam ma a szusival is.

jó napom volt, mert a kellemes reggel után – végre nem úgy ébredtem, hogy mindenki menjen a... – az irodában is egészen kellemesen, hatékonyan teltek az órák. kicsit talán még sikerélményem is volt. mert lehet, hogy nem én vagyok ott a ’legkreatívabb’ de az én rajzaim adják most a részletezettségi léptéket amit el kell érni a többieknek, akik még nem tartanak ott :D hehe és persze éljen ay arcsiked. nincsen is ennél jobb program. ma vezetőséggel is egyeztettem, úgy találom végre elégedett volt velem – nem a rajzok, hanem javaslataim miatt. hetek óta –vagy csak én érzem hosszú heteknek – nem mosolygott, de nem is nagyon szólt hozzám. ez nyomasztó, ha ez ember új helyen van és próbál jó benyomást tenni. ráadásul számomra komoly motiváció a pozitív visszajelzés. persze a munka mennyisége nem csökken, nemsokára határidő, azt meg tudjuk milyen. aki nem tudja elsőkézből, az tudja másodkézből. talán csak a szakácsom nemigen találkozott még ezzel a jelenséggel. nos majd beszámolok hogyan is bírta. persze azért könnyített a pálya, husvéti szabadnapok, királyi esküvő szabadnapok, így nem is lesz olyan drámai. talán, de nem akarom elkiabálni. ja igen. itt dolgozom most: www.balmondstudio.com csak infó, nézzétek meg, ha még nem láttátok. valójában szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, bár legtöbbször úgy érzem meghaladja képességeimet. de igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, és a legtöbbet tanulni közben tőlük. majd írok kicsit bővebben is az irodáról. munkatársakról, munkáról (bár titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnom, úgyhogy csak kicsikét és felületesen :) a főnökről...

milánói kiállítás reklámszatyor - éppen laptopméret

ma kihagyom a larousse rovatot, messze a könyv, és nincs kedvem felállni érte. ezen kívül pedig senki nem kért tőlem oldalszámot :)

második - mert még lelkes vagyok

már megint rágom a körmöm. pocsék dolog. nem tudom, ilyenkor este valahogy mindig izgulok. hogy miért? na erről halvány fogalmam sincsen. de valami olyasmi érzés, mint amikor várod a vizsga eredményét. a vizsga már megvolt, tehát változtatni nem lehet, csak izgulni, várni... de vajon mi a bánatra várok? remélem nemsokára megfejtem ezt a rejtélyt, jó lenne mert már egészen megfájdul a hasam néha. egyébként. tudjátok mi jutott most az eszembe. itt van előttem a szakácsom csodás könyve, a biblia. LAROUSSE gastronomique. csudaszép egy könyv. fellapozom, tanuljunk belőle valamit :) súlyos egy példány azt meg kell hagyni. na lássuk. mondjatok egy betűt. haha én választok. nem betű lesz úgy döntöttem. mondjuk: 247. oldal, 3. szócikk.    najó ezt nem fogjátok elhinni! CHILD, JULIA ez a szócikk :) háhh, mire képes a véletlen... na most hogy felocsúdok meglepetésemből, mindenki látta a filmet? Julie and Julia. http://www.imdb.com/title/tt1135503/ - na nem egy szupernagy durranás a film, de azért jól esett megnézni. jó volt látni ahogy julia megvadul a hal ízétől, ahogy egyszerűen imád enni, magunkra ismertem néha. a Le Cordon Bleu-ben tanult, megírta a Mastering the Art of French Cooking című könyvét, amely hatalmas hatással volt a főzőanalfabéta átlagos amerikai háziasszonyra. legalábbis a film szerint mindenképpen. ennyit a mai larousse rovatról. ha valaki szeretné javasolhat a legközelebbi bejegyzéshez oldal és szócikk számot, hogy miről tájékozódjunk így közösen. a véletleneken elmélkedve, szerintetek mennyire tudjuk befolyásolni őket? valóban véletlen, vagy csak koncentrált kiélezett figyelem bizonyos dolgokra, akár tudat alatt is, amiket aztán az agyunk saját szándéka, vagy éppen nem szándéka szerint rendez és értelmez. úgy értem ezt, hogy egy véletlen akkor válik jelentősségteljessé ha úgy döntünk észrevesszük. ha találunk valamit abban a jelenségben ami nem engedi hogy a többi mellékes információval elvegyülve eltűnjön a süllyesztőben hanem kiemeljük onnan. tehát ha bizonyos dolgok foglalkoztatnak minket akkor sokkal nagyobb az esély rá, hogy azzal kapcsolatos 'véletlen' behatások érjenek minket. persze lehet hogy ez nem is véletlen fogalmával egyenértékű amiről most itt mondologizálok. és talán nincsen is túl sok értelme, ezért ezt a szálat most inkább elengedem.

attól tartok ez ma ilyen rövid és igencsak értelmetlen lesz. képtelen vagyok figyelni, úgyhogy nem is erőltetem tovább. talán majd holnap inkább

kitudja mi lesz ebböl...

amikor ti elkezdtetek írni nektek nem volt nehéz? itt ülök már mióta a képernyő előtt és nem tudom igazán hogyan is kellene. illene köszönnöm is, nem? vagy teszünk az ilyen elvárásokra? nemnem, sziasztok! tegezek mindenkit, bocs akit ez sért de ez van, én írom, senki nem tud benne megakadályozni. ne várjatok összeszedett, szépen megszerkesztett gondolatokat. káosz van a fejemben, aki ismer az úgyis tudja. ami ki akar jönni az majd kijön, szabályok nincsenek, inkább csak érzések és ösztönök, aztán majd meglátjuk kisül-e ebből valami. talán igen. 

amolyan in medias res, nem tartok összefoglalót az eddig történt eseményekből. jelentősségük úgyis igen csekély, mármint nektek. most arra gondolok milyen jól is jönne egy helyesírás ellenőrző, vagy még inkább az, ha biztosan és szépen tudnék írni. de jelen esetben ezzel kell beérni. ezzel és a csapongó gondolatokkal és képekkel. mármint a képek az én fejemben vannak, de talán majd ha már kitanulom azt is hogyan lehet idetűzni akkor ti is láthattok belőle párat. például tegnap miközben főzőcskéztünk a méretét tekintve igen apró konyhában, csodás fények táncoltak odakint a fákon és kocsikon. kár hogy nem láttátok, persze fotóm sincsen róla. nem különlegesen gyönyörű volt, viszont adott pillanatban a konyha terét csodásan kiterjesztette az utca végtelen fényébe. nálatok milyen a kilátás a konyhából? miért tervezünk annyi konyhát ablak nélkül? persze most a társasházak csodájára gondolok, ahol ugye nem hatékony konyhára pazarolni a drága homlokzati felületet... szóval főztünk tegnap. csináltam lencsét, szakácsom szerint finom lett. szakácsom pedig készített szűzpecsenyét baconbe tekerve. hagymás törtkrumplival. hozzá kis savanyúkáposzta. isteni volt. otthoni ízek. régi emlékek. sokat gondoltam a nagymamámra is, mennyire finom darázsfészket készített mindig. vagy non plusz ultrát. ti tudjátok az mi? mert a szakácsom nem tudta. lényeg, hogy az is isteni finom volt. bűn az embereket ilyen kis lyukakba kényszeríteni, mint amiben most mi lakunk. persze senki nem kényszerített mi választottuk, mert ennyi fér bele. de amikor komoly logisztika árán éri el, hogy valahogyan kettesben tudjon ebédelni a párjával az asztalnál, az bizony elég nyomasztó tud lenni. bár szakácsom kihozta a maximumot az adott lehetőségekből. íróasztalnak nevezhető bútordarab az ágy mellé tolva, így egy fő az ágyon ülve egy pedig A széken ülve, lábaikat állandóan összekocogtatva kellemesen el tudja költeni adott napszaknak megfelelő csodásan finom ételét. nem véletnel, hogy minden funkciónak van tere... persze meg lehet szokni ezt így is. tizenpár négyzetméter mindennel benne. kivéve a wc-t. 2 fő részére. felveti a kérdést h mi is az a minimum tér és privátszféra amiben az ember, főleg kettő, még képes feszültségmentesen boldognak lenni. ti mit gondoltok erről? hát ilyenkor nagyon fontos az ablakon át kitágult tér. ja és kizöldült a fa az ablakunk alatt. nagyon szép.

mostanában márait olvasok. pontosabban és helyesebben fogalmazva egy ideje márai föld, föld cimű könyvét olvasom. fantasztikus könyv, nagyon sok olyan dologról beszél, ami az én gondolataimat és főleg érzéseimet is gyakran foglalkoztatja. van olyen hely ahol otthon lehetek? vagy magamban kell megkeresnem? mit is jelent külföldön lenni mit is jelent embernek lenni... ami most éppen foglalkoztat az az a kérdés, hogy foglalkozik-e itt még valami az emberrel. nem az egyénnel az egyeddel hanem az emberrel... másokban és önmagában. ezen fogok mostanában kutakodni, ezt határoztam el. mert szerintem ez egy nagyon izgalmas kérdés.