tizenhárom

már csak ezt az egyet kell aludni és indul az utolsó munkanapom ezen a helyen. be kell vallanom alig várom már hogy vége legyen. mennék már. mennénk már. várnak már :) ma reggel megint feldobott a szokásos reggeli csúcsforgalom, imádom ha minimum 3 táska áll bele a maximum kettő vesémbe, páran rálépnek a lábamra, ami mint az köztudott nem túl nagy, tehát nem olyan könnyű eltalálni, de itt sikerül. na nem mintha ez bárkit is zavarna. az észlelés legapróbb jele nélkül továbbsiklik az illető. egyszer egyébként teljen erőből nekemrohant egy nő, magas volt, állal vettem a vállát. vagy valami ilyesmi. mondjuk ő legalább észrevette. szakácsom nővére míg itt volt azt kisérletezte ki, hogy ha elég kitartó vagy és nem húzod el a vállad, nem térsz ki, nem vagy te a gyengébb, akkor többnyire az utolsó utáni pillanatban a szemből érkező fél jobbnak látja óvni magát, és tied az egyenes út. persze igy közlekedni nem túl szórakotató. ezen kívül pedig gyanítom van pár olyan város a földön ahol még ennél is nagyobb a sűrűség, és hát ott is élnek valahogyan emberek. bár nagyon nehéz nekem azt már elképzelnem.
ám mégis ebben a léptékvesztett városban kerékpárosok tekernek fel s alá mindenhol. sokan. rengetegen. számtalan sokaság. idős bácsitól, öltönyös korosodó komoly üzletemberen, csinos, öntudatos sikeres nőn, kiszoknyás csinos lánykán, futáron át mindenki. érdekes. hogyan lehetséges, hogy mégis működika  rendszer? pedig durva forgalom és hatalmas sietés itt van csak igazán. mégis. lehet hogy kölcsönösen tisztelik egymást? vagy ha azt nem is igazán, de tudják, tisztában vannak vele, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy közlekedjen. és kötelessége figyelni a másikra. pedig ne feledjük, hogy nem a német mentalitás a jellemző itt. mindenféle nép, ember él itt együtt. és ez a rendszer csak akkor képes önmagát bizonyos szinten fentartani, hogy mindenki tudja, felfogja és elfogadja a többi ember jelenlétét, jogát az élethez. (nem ideális, tökéletesen működő társadalomról beszélek én itt sem, és természetesen minél mélyebbre megyünk az egyének szintjéhez közelítve annál kevésbé fedezhető fel döntő különbség. és mégis)... talán inkább valami másról kéne, például arról, hogy kezdek izgulni. na egyelőre még nem nagyon de azért már kopogtat az érzés. át kellene gondolni teendőket, intéznivalókat, lehetőségeket, mindet. nade ebben nem én vagyok a profi. 2 legjobb barátnőm is professzor ebben a témában. de én... nos én csak annyit tudok, hogy legjobb tudásom szerint igyekszem nem elfelejteni semmit.
szakácsom nemsokára végez. nagyon várom hogy elmesélje milyen a hely. csak ezért vagyok még ébren. najó majd egy kevés információt talán csepegtetek ide is. meglátjuk jók vagytok-e :)
szép álmokat mindenkinek puszi

tizenkettö

elég régen nem jelentkeztem már. sok minden történt az elmúlt időszakban. helyre kerültek dolgok, kiderült ez az. például végre kierőszakoltam, másfél héttel a szerződésem lejárta előtt, teljes pánikban, hogy akkor most végülis mi lesz velem, mi lesz velünk, hova költözünk, mert itt a szobában nem szivesen maradnánk... de ha nem tudod lesz-e munkád és ha igen hol és mennyiért akkor ugye nem könnyű tervezgetni. persze közben szakácsomnak is alakulgattak a dolgai. tehát én már határon jártam abban, hogy nem birom tovább a bizonytalanságot... aki ismer az tudja, hogy ez milyen nálam :D nostehát igen, nagyszerű szeretnék ha maradnék. újabb hat hónapos fix szerződés, mondjuk tűrhetőbb fizetéssel, igy már nem röhejes, hanem csak pofátlaul alacsony :) szerencsére közben már lefixáltam 2 interjút sviccerlandban. végre látogatás Ócsikáéknál, juhuuu gondolhatjátok mennyire örültem neki. ébredés hajnali fél 4kor busz, reptér, csekkolás, repülő, érkezés, hurrrrrá hatalmas ölelés. közben pedig azt sem tudtam mi történik körülöttem, félálomban zombiként örültem a barátaimnak. meglepetésként pedig eddigi legdulvább allergiám is letámadott. kávé szupper reggelivel a piazzában, pincérlány sviccerdüccsül makog valamit, hogymiii??? tessék? vászmakogsz? még szerencse hogy ócsika és bencike már professzorok ebben a naccerű nyelvben, és mindent megoldottak :) aztán hajrá menjünk, séta az interjúra. 2 perc gyaloglás után már durván fújtattam, próbáltam nagyon laza lenni, de nem nagyon ment. be voltam tojva na, az az igazság. nagyon faja kis iroda, tetszik a hely is ahol van, oké akkor én most bemegyek. szombat révén senki nem dolgozott, vezetőség egyik tagja fogadott, vele ment a beszélgetés. jááá auf deutsch :) huh hát nem mondom, hogy minden nehézség nélkül ment, de igy is szuper volt. kölcsönös szimpátia, izgalmas munkák, meggyőző munkamódszerek stb, ezt most nem fejtem ki részletesen. még hétfőn fel fognak hivni mielőtt visszamegyek. hivtak is, mar reggel, pedig csak délutánra beszéltük meg. hát bementem újra. szimpatikus a brigád, mondtam is a srácoknak, hogy magunkat is igy látom majd ennyi idősen, ha már a saját irodánkat vezetjük. szóval lényeg a lényeg, ők csak azt akarták hogy tudjam, szeretettel várnak vissza, enyám a meló ha akarom :) hát öcsikém én bizony akarom. tehát irány svájc, go zürich :) reszkess!! muhhahahaaa

wurst mit bier für die mädels

lazaság van :D mint az köztudott

ugye látjátok a hegyeket a háttérben

víz víz tiszta víz

egyszer majd lesz ilyenem is :D

csudiszép

rinó kint

rinó bent

lépcsőcsoda

tehát cürik szupper :) majd ha jobban megismerem beszámolok, egyelőre roppant igéretes. sétálgatás, olyan tiszta viz a tóban, patakban hogy szerintem el sem hinnétek, de teszek fel képeket, hogy lássátok. láttunk srácokat akik a jéghideg patakban gyakoroltak wakeboard trükköket. ezt úgy értsétek, hogy kikötötték a hidhoz a kötelet amibe kapaszkodni kell, és a patak sodrása akkora volt, hogy nem süllyedtek el... ámultam és bámultam. kis sétafika még, hatalmas eső elől a múzeumba be, aztán a kocsmába be. hova máshova mint a helyi angol pubba :D csak ha már hiányozna esetleg. kellemes hangulat finom angol söri, jó kis beszélgetés. jó kis nap volt na, ez a lényeg... persze most jut eszembe ez már a második nap volt :D köszi srácok, nagyon jó volt veletek!

most pedig lehet gondolkodni, hogyan lesz eztán. terveket szövögetni, hatalmasakat álmodozni :) 

szakácsom nővére itt van most velünk hétvégére. kálvária utazásai után, ma végre volt egy igazi nyaralós napja azt mondta. lenyomtuk a kötelező körös LDN túrát, midnent egy délután alatt :D most pedig mindketten nyafogunk, hogy mennyire fáj ez meg az a része a lábainknak... jó kis délután volt. 

kutyanózi

stewifej, mikrofej, és mr incredible :)

figyeljétek a sarokban a kucogó harmadikat :)

csihiróból a 3 fej :D

 

lazacsávó és a menő lányok :D menők??

szerintem sikerült a város legpocsékabb pubjába beülni. pedig kitaláltam, isteni pie selection és sunday roast, hozzá benyomunk egy egy ale-t. hát mindez meg is volt, csak sajnos kritikán aluli minőségben. nagyon szomorú vagyok e miatt. mert pedig az angol kaja tényleg és igaziből is tud ám finom lenni. csak éppen oda kell menni ahol egyszer már ettől jót és nem új helyekkel próbálkozni. ugye. áhh na sebaj. 

holnap pedig bank holiday! oooohyeah :) god bless the queen :) utolsó munkanap pedig szerda! jeeeee!!! alig várom már :) aztán pedig jöhet az, hogy akkor most hogyan is fogok-fogunk majd - innen minden cuccot elszállitani? ehh de ezen ráérek még szerda után agyalni, most még pihike, és láblógatás, mert az nagyon jól esik! 

also dann bis spaeter!

csüszi

tizenegy - ez a szakácsom kedvenc száma :)

elképesztően sok dolog van, amiről mesélni akartam azért lehet minden csak címszavakban lesz. először is azzal kezdem, ami vizuálisan, vagy máshogyan de a szépérzékemet a lelkemet stimulálta tegnap. 

1. Henrik Karlsson   concrete lamps - szerintem csodaszép, bár lenne egy ilyenem a hálószobámban, persze ha lenne hálószobám :) majd ha egyszer újra lesz, szeretnék bele valami hasonlóan fantasztikusan szépet

http://cargocollective.com/kontrastform#1165359/Concrete-Lamps

 

2. tegnapelőtt újra megnéztem a Philadelphia című filmet. lehet hogy nem sokan szeretitek az operát, de szerintem ez csodálatos. http://www.youtube.com/watch?v=xXzeEfH6PTk&feature=related hallgassátok meg. Callas csodálatos, fantasztikus milyen hagja van, és ez az ária a zsigereimbe hatol. egyszerűen gyönyörű. persze engedni kell, ha lehet csukott szemmel, csak érezni az idegszálaiddal játszik... http://www.imdb.com/title/tt0274407/ láttátok a filmet az életéről? én már elég régen, jó lenne újra megnézni

3. ez nagyon friss          mark castator - moons of jupiter

 

metis

nem tudom, hogy azzal egyetértek-e amit gondol, ráadásul nem is ástam magam bele végtelenól a munkásságába, de ezek a gömbök nagyon megmozdítottak bennem valamit. http://thisiscolossal.com/2011/05/scrap-metal-planets/

aztán pedig vannak azok a dolgok amiket már említettem. lehet most sem fogom őket hosszasan kifejteni. mindenesetre egy friss élmény a londolni metróról. reggel van, szokás szerint persze picikét késésben, mert valahogy képtelenség felébredni időben, és ha mégis akkor biztosan akad valami tennivaló, ami lassítja az elindulást. tehát álmosan vársz a district linera - persze jó sokat, mert szerintem ez a létező leglassabb járat - aztán felszállsz. ha szerencséd van nincsenek annyira sokan. ( ez alatt azt a tömeget kell érteni ami viszont a következő metrón a victória line-on fog rám várni. előfordul nem ritkán, hogy 3-4 szerelvény megy el, mire a tömegben megfelelő pozícióba kerülök ahhoz, hogy felfúrjam magam a tökéletesen tele kocsiba, majd továbbsodorjon a tömeg majd a metró közepéig néha, mert csak én gondoltam azt hogy tele van a kocsi, nyugi még vagy 20 ember mögöttem felpréselte magát. a full body contact szinte elkerülhetetlen.) szóval district line, itt még kevesebben vannak. kapaszkodom egy szőke kislány felett. jóllakott kerek pofi, hófehér arisztokratikus bőr, jellegtelen megjelenés. ekkor kezdődik az a rítus, amelyet igen gyakran lehet a londoni nők esetében megfigyelni. az ami számomra elképzelhetetlen. nemcsak mert nem tudnám kivitelezni, hiszen ráz a kocsi, hanem mert felfoghatatlannak találom, hogy egy ennyire intimnek mondható dolgot, hogyan lehet 100 másik ember trársaságában végezni, akik közül minimum 10 1,5m-es körön belül mozog. tehát ez az ifjú lány ölébe veszi halványrózsaszín prada bőrtáskáját. túrkál benne, kinyílik a neszeszer, és kezdődik. szépen ahogy az a nagykönyvben meg van írva. kis YSL tükörben nézi magát miközben másik kezével kenegeti magára az alapozót, hogy az egyébként is makulátlan hófehár bőre még tökéletesebbnek tetszen. (itt jegyezném meg, csak később döbbentem rá mi az ami igazán furcsa volt benne, amitől annyira elmélyülten néztem. egy karika sem volt a szeme alatt, semmi sötét folt, nulla, olyan kipihent és kisimult volt a tekintete, mint talán még soha senkinek akit láttam) aztán jöhet az arany, ezüst, bronz nememlékszemmármilyenszínű szemhéjpúder, nem sikerúl túl igényesen, majd pillaspirál, ügyesen, sehol nem keni össze magát, végül csepp pír az arcra. döbbenetes, íme már nem a fiatal jellegtelen kis fruska, hanem egy törtető fiatal nő ül alattam. 5 perc volt az egész. west kensingtontól sloan square-ig. félre ne értsétek, ez nem egyedi eset, csak egy a sok közül, ami megragadta a fantáziámat. mellette egy cseppet sem csinos nő ült, akinek valami bőrbetegsége lehetett, ezt nem részletezem, de nagyon visszataszító volt. na ő viszont a hiperúj i-padjén próbált valami vetítést összállítani. talán először használhatta a programot, de állati béna volt. pedig elég frankó kis prezentációkészítőnek tűnt nekem. szóval ez is egy típus, aki az applején dolgozik még munkába menet is. belőlük is elég sok van. aztán van a döntő többség, aki vagy az i-phone-ján, vagy a blabkberry-jén pötyög valamit... ezt a sort majd talán folytatom. beszélgettünk erről egyszer a szakácsommal, hogy mennyire szuper fotósorozatot lehetne készíteni a velünk szemben ülő emberekről. a sokféleség maga. babilon bizonyos értelemben. bár állítólag az angol nyelv segít, állítólag így értik egymást. szerintem ez nem igaz... néha már elementáris szinten sem. de ez is messzire vezetne most.

a többiről majd később, a külföldiségről, a kívülállóságról és arról, hogy például a pakisztáni lakótárs, aki már 6 éve itt él, miért képzeli már azt magáról, hogy ő igazi londoni, miért mond ilyeneket, hogy: odajön a sok külföldi a pubba és még azt sem tudják hogy kell tisztességesen meginni egy sört, hát ő ezeket a túristás helyeket nem szereti... én pedig csak néztem rá bambán...

tíz

mostanában feljegyzek pillanatokat, hogy el ne felejtsem miket szeretnék megosztani. valahol ez azért furcsa, olyan mintha megfigyelőként lennél jelen a világban. a tested ugyan ott van, de valahol messze jársz. furcsa dolog a blog írás is. mindent elmondasz, hiszen senki nem hallja, a fejedben járó sok kuszaság kikerül valahová a világba. nem tudni hova, kihez jut el. olyan dolgok akarnak 'papírra' kerülni amiket az ember jóformán csak magával beszél meg. lennie kell itt is egy olyan szűrőnek, mint a valós beszélgetésekben? hiszen ott tudod, hogy kivel miről szeretsz beszélgetni, miről tudsz, miről lehet. itt ellenben nincsen visszajelzés, nincsen kontroll, hirtelen őszintévé válik az ember. talán túl őszintévé, talán vannak gondolatok, amiknek jobb ha mindig bentmaradnak. beszámó, eseményösszefoglaló jelleggel pedig nem tudok írni. - és itt nem az írás értékére gondolok, nem vagyok önjelölt író, tisztában vagyok vele, hogy nem ez az én kenyerem - arra gondolok most, hogy néha jól esik elmesélni mi történt ma, miket csináltunk, de döntően ez engem nem motivál. soha nem tette. pedig olvasni minden bizonnyal érdekfeszítőbb volna, mint így, az önmagyarázkodásaimat, monologizálásomat hallgatni. tehát feljegyzek impulzusokat. címszavakat. az egyik ilyen témakör a metró vagyis az underground. utasok, emberek, egyének, a tömeg. a másik témakör pedig a helyünk a világban, külföldön testben és külföldön a lelkünkben. holnap már hétvége. talán kifejtem mi minden jut eszembe, érlelődik velem ezekkel kapcsolatban. most képtelenség. elaludnék a gépen.

kilencedik - ez a kedvenc számom

azt is lehetne, hogy most még egy ideig bevezető szöveget tartok, és megpróbálok másról beszélni, de jelen pillanatban ez a dolog foglalkoztat a legjobban. tudniillik a millió függőben lévő változó közül egy eldöntötte melyik irányba hajlik. szakácsom megkapta a munkát a városi hotelben, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak. és ennek örülünk. örülünk, mert ez sok mindent vonz magával, illetve sok kellemes dolog lehetőségét rejti magában. (természetesen minden további változóktól is függ, de azokról talán majd inkább akkor, amikor már tudom merre hajlik a vessző, mert semmit nem akarok elkiabálni, ráadásul ismertek is, egyszerűen nyomaszt a sok ismeretlen) tehát szuper, éljen, végre búcsút mondhatunk a reptérnek - természetesen itt főképp szakácsom érintett, én csak átvitten, de így is megvisel :) - és talán ennek a szobának is. de előbb még arról, hogy szakácsom fantasztikus és bizony bátran lehetünk rá büszkék, mert belvárosi puccparádé hotel úgy döntött, ő lesz a jó ember :) tehát most lázas szobakeresésbe fogunk. mert akárhogy is lesz ezután az én részem, az elég nagy butaság lenne ha ittmaradnánk ebben a lakásban. namármost aki keresett már kiadó szobát, stúdiót, ingatlant londonban az sejti, hogy mi vár most ránk. kíváncsi vagyok százalékos eloszlásban, mennyi botrányosan lepattant, koszos, sötét, büdös lyuk után jutunk majd el valami véletlen folytán a megfelelő leendő otthonhoz. itt is természetesen megjegyezve, hogy mindez a további tényezőktől is függ, de a lázas keresgélés még akkor is megengedett. merthát tervezgetni jó dolog, különösen ha már picike esélyt is lát az ember arra, hogy meg tudja valósítani. 

munka terén a dolgok nem sokat változnak. én végzem a feladatom, haladok szépen előre. egyébként magam sem hiszem el, hogy állítólag engedélyezési tervdokumentációt készítünk. hát én nem tudom, de jóindulattal is maximum koncenpciótervnek tudnám nevezni a dolgot, ráadásul ne felejtsük el, hogy gyakorlatilag egy velem egyidős srác a főnököm, aki ellenőrzi a terveimet, vagy inkább úgy mondom koordinálja a munkát. az én csepp kis munkarészem  úgy uszkve (ezt vajon így írják? ki tudja?) 100000 nm. és nem nem tévesztettem el a nullákat, leírom betűkkel is, szááááázezer négyzetméter, 3 cukker toronyba tömörítve. ha néha komolyabban belegondolok röhögnöm kell, de mindegy, én csinálom lelkesen, rendületlenül, próbálva ügyelni minden olyan fontos dologra, amelyből később még probléma lehet (gépészet, statika,...blablabla :D) néha mondom a számokat és mutatókat a marketinges blokknak a megrendelő részéről, párszor újrakezdem az egészet, de ezen már nem borulok ki. amikor elkezdtem itt dolgozni azért néha sokkot kaptam. hetente változott valami, ami miatt lehetett az egészet az elejéről rajzolni. de már nem zavar, percek alatt megvan az új verzió :D kicsit erre, kicsit arra, legyen még egy lift, ó nemjó, az egészet el kéne fordítani, hiszen ami kilátás eddig pocséknak tekintendő, kerülendő volt, az most előlépett príma látvánnyá, ... leszaromtabletta már működik. ráadásul ez a hét jó hangulattal telik bent. nevetgélés van, anna szereti az olyat. vicc vicc hátán :D csak lenne valami rendes kajálási lehetőség, az nagyon hiányzik. mert ugyan itt minden van a közértben, de azért hónapokig ugyanazt enni nem túl frankó. főzni meg néha van ugyan kedv, de 1nél többször vinni belőle már annyira nincsen. jár hozzánk a sandwichman egészen ízletes szendvicsei vannak, néha leves és saláta is, de ott is kb 5 féle. szóval a kis ízlelőbimbóim gyakran hoppon maradnak, vagy unatkoznak.

ja és a pocsék székek miatt az irodában és mert cseppet rá tudok pörögni dolgokra és halálra idegesíteni magam, masszívan megfájdult a hátam múlt péntekre. amolyan közel mozgásképtelen állapotba kerültem, buli volt mondhatom. azóta is földön alszom, amit köztudottan 'nagyon szeretek'. a mai nap fejleménye a témában pedig, hogy azt hiszem annyira igyekeztem kímélni a béna oldalt, hogy most lassan de biztosan belehúzott a másik oldal a fájásba. szuper, éljen. muszáj lesz keresnem egy helyet ahova elmehetek jógázni. ez az új tervem. az új potenciális lakóövezet környékén :)

nyolcadik

amikor valójában semmi szükség nem lenne szavakra, sőt talán inkább csak zavarnának. hangulat, érzés. kevés melankólia, tele has, nagyszerű zene szól - köszönöm bence, a te blogodról loptam, http://www.federalcafe.es/ pontosan a hangulatomhoz illő hangok, szöveg nélkül, csak dallamokban, a szöveg, a tartalom körvonalak nélkük úszik a hangok folyamában, és arra tekeredik a tudatban amerre éppen engedem - kevés tompa fájdalom (erről majd részletesebben később), madárcsicsergés szűrődik be, szellő fújja a leveleket, hallom, néha inkább szélnek nevezném talán, és metsző napsütés odakint. itt bent az ágyon csak káprázik a szemem sokszor ha olyasmire téved amit vakítóan megvilágít a nap. egy légy. minden hang változó intenzitással veszi ki a részét az élményből. 

http://www.designboom.com/weblog/cat/10/view/14440/tony-orrico-performance-drawings.html  tony orrico, amerikai művész, táncos, koreográfus múlttal. most leltem rá és mivel rám nagyon mély benyomást tett gondoltam megosztom veletek, talán másnak is elindít valamit - gondolatot vagy érzést, a legjobb ha mindkettőt - először csak egy kép, egy grafika, tetszik, mert különben nem kattintanék rá, hogy mi lehet ez. érdekel, van benne valami huncutság ami többet enged sejtetni. az alkotás folyamata, a fizikai, személyes jelenlét, a test, az akarat, a szándék szerepe és a véletlen, illetve az állandó, a kiszámíthatatlan. minden benne van, a kérdés ezeknek a koncentrációja, melyik pillanatban mi kerekedik felül, engedi magát láttatni, és mégis hogyan elengedhetetlen része az egésznek, önálló jelentés nélkül. észrevenni ezeket a momentumokat részleteket, pillanatokat, ad. ad egy impilzust, piszkál, kiváncsivá tesz, nem rossz értelemben, hanem elkezdem beengedni, várni lesni a többi ilyen pillanatot amit felfedezek - közben még mindig káprázik a szemem mert elkalandoztam a zenében a csillogó levelek táncát nézve - hát valahogy  így... hangok, illatok, fények csiklandozása a tudatomban és a lelkemben

http://www.youtube.com/watch?v=-3DZUXjJ06Q&feature=player_embedded#at=502 

hetedik

lehet nagyobb sikerrel járnék ha néha előre eltervezném mit is szeretnék közölni. na ez most megint nem egy olyan bejegyzés lesz, hanem inkább random, lesz ami lesz alapon. ez az előre szervezettség, mint témakör wérgida miatt jött elő, persze nem csak miatta. újra ír egy ideje, igyekszem néha olvasni. árp.11. hogyan írj esszét II. http://wergida.blogspot.com/2011/04/hogyan-irj-esszet-ii.html és az éremnek mindig két oldala van. mert 1. baromi hasznos, és de jó, hogy valaki emberi nyelven is megfogalmazza mit vár el és nem csak a vakvilágba találgat az ember, de 2. engem kicsit megijeszt. minden bizonnyal soha nem vettem megfelelően komolyan, tudományos szinten az írást. de én kicsit azt érzem, amit otthon mindig is éreztem, hogy nem a lelkesítés, a bátorítás, a pozitív visszajelzés az oktatási módszer, hanem a már megint mit nem csináltál jól, mit kellene helyből tudnod, mit tudok én te meg kis hülye nem, mi mindent várok el tőled és ha nem teljesíted minimum tökéletesen, csillagosötösre, akkor maximum megbukhatsz... ezzel szemben most egy olyan világba csöppentem, ahol mindenki bátran, teljes mellszélességgel vállalja, sőt reklámozza saját gondolatait, vagy éppen nem gondolatait, mert hiszen hátha kisül belőle valami jó. a pozitiv visszajelzés pedig aranyat ér, mint csont a kutyának, Motiváció nagy Mmel. ez természetesen teljes mértékben személyiségfüggő nem is kívánok általánosítani, csak a saját véleményemet, tapasztalatomat osztom meg veletek.

tudjátok mi pocsék még, ha az ember nem ért a számítógépekhez. szépen lassan tuti agyvérzést fogok kapni. telnek a napok, nekem kedden dolgoznom kell és egyetlen nyomoronc arcsi sem akar felmenni a gépemre. aki ismer azt hiszem sejti mennyire készíti ki mindez a kedves kis idegrendszeremet :D próbálom bevenni a híres és jólbevált leszaromtablettát, de valahogy folyton előmászik bennem ez a probléma... ami viszont jó, az például a csodás idő és hogy ma is a teraszon ücsörögve pötyögök. babgulyás volt ám ma ebédre. én főztem. virtuálisan ócsika és benisz is jelen voltak, meg egy üveg naccerű rioja bor, amit úgy terveztem, hogy a babgulyással is megosztok, de sajnos nem jutott idejekorán abba a stádiumba az eledel, hogy a bort beletölthettem volna. szuper kis este volt. 

az a bizonyos kék virágos bokor a kertben... 

a szembeszomszéd kertje végre készen lett. hurrá

pár szó a képekről. sajnos nem látszik mennyire csudaszáp az a kék bokor... pedig igazán az, boldogság ha ránéz az ember. a szomszéd kertje. az elmúlt két hónapban készült. minden reggel 7 körül láttak neki, de hogy minek azt nem tudni, mert estére mire hazaértem jóformán semmi nem változott. mindenesetre eme remek kerten (mennyi e betű) megfigyelhetjük, hogyan lehetséges egy csepp kis kertet, még kisebbé varázsolni azáltal, hogy kör alaprajzban helyezzük le a burkolatot. természetesen élre állított tégla szegéllyel. ok. aztan körberakjuk rengetek növénnyel, legyen dzsungel 2.5 nm-en, miért is ne. de persze nem lehet annyira vad a dolog, szépen lassan megjelennek a díszítő kellékek. kis madáretető, hamis ókori váza, romantikus virágok cserépbe ültetve. és azóta vendégség vendégség hátán, kacarászás, borozgatás természetesen mindez a csodás kis kert kellemes atmoszférájában. najó, csak az irigység beszél belőlem. bár lenne nekem is kör alakú kertem londonban.

rétegek...

múltheti program. kew gardens. királyi botanikuskert nemmessze tőlünk. tehát bringára fel, és teker a láb, száll a haj, lobog a bajusz (mert akkor még volt). igazán romantikus kis program volt, bár azt gyanítom sokkal inkább a kisgyerekes családok a fő közönség, vagy a rózsaszín ködben úszkáló álszerelmes párocskák. isteni kávé és sütike pedig megmentette az életem (és persze a szakácsomét is hehe).

bohóc bajusszal :)

:D ez azért durva

ovis

pörögforog

ez pedig a holnapi terv. http://www.eastendfilmfestival.com/ mivel szakácsom is szabad lesz (éljen a királyi pár) programot kerestem. ezt találtam. megint mozi tudom, de nagyon igéretesnek tűnik a program, és a honlap is olyan nekem tetszően van megcsinálva :) ez meg ugye fontos szempont
áh igen úgy döntöttem ma is lesz larousse rovat:

lyonnaise sauce Cook 3 tablespoons fineley chopped onions in 15g (1/2 oz, 1 tablespoon) butter. when the onions are well softened, add 500ml (17 fl oz, 2 cups) vinegar and 500 ml (17 fl oz, 2 cups) white wine. reduce until almost avaporated, then add 200 ml (7 fl oz, 3/4 cup) demi-glace. boil for 3-4 minutes, then strain the sauce or serve unstrained. add 1 tablespoon tomato purée (paste) to this sauce if liked. Alternatively, sprinkle the cooked onions with 1 tablespoon flour and cook until golden, deglaze with 175 ml (6 fl oz, 3/4 cup) vinegar and 175 ml (6fl oz, 3/4 cup) white wine, then add some meat stock or pan juices.Boil for a few minutes and serve as above. 627.oldal 3. szócikk.

namármost nem mondanám, hogy mindent kristálytisztán értek, de utána fogok járni. pl mi az a demi-glace? http://www.bbc.co.uk/food/demi-glace_sauce most már akkor ezt is tudjuk.