TIZENNÉGY - csupa nagybetüvel

első bejelentkezés Zürichből...

szombat délután. bence az ágyon géppen az ölében - amin már megy a mai fejlesztés, a wifi - bob marley szól szépen halkan, és biztos vagyok benne, hogy valami nagyon intellektuális dolgon töri közben a kis buksiját. ócsika eddig az asztalnál, most kuporodott oda ő is az ágyra. kezében harry, és nem tud, és nem is akar, amit megértek, elszakadni a kalandtól. kint szürke idő, borongós. a kanapé kényelme és bob hangja lassan álomba fog ringatni, de ezt az írást még előbb befejezem...

három munkanapon vagyok túl és 3nap hétvége elején tartok éppen. délutáni szundi után, készül a kávé, kiki felébredt már. úgy érzem még nem vált egészen realitássá bennem a valóság. itt vagyok. van munkám. itt vannak a barátaim. sétálok reggel az irodába, sétálok estefele haza. csepergett az eső valamelyik nap, mégsem zavart, sőt. van asztalom bent, telefonom a nevemmel rajta, szépséges számítógépem, e-mailcímem... finom a kávé bent, a konyhában nemcsak mikró, hanem sütőlap is van meg lábosok, a teraszon a virágosládikókban különböző fűszernövények között szamóca is pl. testhezálló feladat. kezdésképpen hirtelen besegítés engtervbe. semmi izgalom, de vágytam már a konkrétumra. nameg persze jó látni, hogy van idő próbanyomtatni, hogy az összes véletlen nem észrevett grafikai és egyéb hibát még javítani lehessen. sehol semmi stressz, időben vagyunk, hétfő reggel még korrigáljuk amit kell. szerda. a tökéletes első nap volt. mostanában volt pár első napom, különböző mindegyik. itt kérem profizmus folyik. ez olyan mint amit a nagykönyvben előírnak. természetesen mindezt annak érdekében, hogy minden adat és információ rendelkezésemre álljon ahhoz, hogy a munkát mielőbb és minél hatékonyabban végezhessem. mindenki tudja mi a dolga, miért van ott. bevallom hazafele azon töprengtem, hogy ejha öcsikém, na ez aztán a vérprofizmus netovábbja. :) igen a profizmus lett a kedvenc szavam, le is irom még egyszer, profizmussss. egyébként a csapat nagyon nemzetközi. vegyesen angolul, németül folyik a társalgás. megjegyzem itt halkam, a sviccerdücs, na apukám az a nemsemmi nyelv. nem mondanám, hogy halovány derengős sejtésem van róla sokszor hogy mit beszélnek :) de majd ezt is megszokom.

azt hiszem kész a káfé. az illatát nem érzem, de a hangja megvolt az imént a kotyogósnak. szép hétvégét mindenkinek, jók legyetek. legközelebb majd írok másról is. lakáskeresésről, eseményekről, a kino nevű helyről ahol tegnap este voltunk, a kreisbüro élményemről... ilyenekről. megjött a kávé illata is, mennem kell :)